Ismertelek téged már az első naptól fogva
Tudtam, hogy te csak az enyém vagy
Szivem forrt az éjben
Lelkem bizsergett a kéjben
******
Napok, éjszakák, hajnalok tekinteted a szivembe égett
Mosolyod az arocomra tévedt
Lépteid a fülembe rögzültek
Arcod csak egy árnyék az úton melyen járok
*****
Igaz vagy talán vagy csak egy álom amiből még nem keltem fel?
Zavartan élek ha nincs lényed, s érzem hogy szavaim a mélybe húznak
Hazudik a szivem, nem visz az eszem csak a hangodtól ébred fel a testem
Zavart kép és félhomáj vár már...
Enyém vagy-e? Vagy az leszel egyszer?
Rögös úton jársz, vigaszt csak itt találsz
Eleven a szivem ha eszembe jut a neved
Teljes a lelkem ha megszólitasz a nevemen
*****
Várj, várj, fuss, szállj!
Zokogó szivem vigaszt kap ha rám nézel
Hervadó mosolyom életre kap ha kéred
Állits meg ha karcollak téged
Szólj rám ha nem fog a fékem
Dühös hangod veszekedéseink himnusza
Fülledt dalom békülésünk téboja
Hazudsz! Titkolsz! Lencsevégre kaptad életem
Az igaz a szádból csak most jön
Testem remeg ha hangod ütközik az enyémmel...
*****
Végülis minden szép volt és jó volt
Végülis semmi sem volt rossz csak érdekes és bizonytalan
Mindent megtettem de mégis úgy érzem h mindent elvesztettem
Várj! Várj! Fuss vagy állj!
Zokogó szivem vigaszt kap ha rám nézel
Hervadó mosolyom életre kap ha kéred
Állits meg ha karcollak téged
Szólj rám ha nem fog a fékem
Ködös a múlt, ködös a jövő
Közös az emlék, közös a láng mely bennem ég
Szemed nem sug biztonságot és jövőt de arcod a jövőbe néz
Életed filmjén még én is szerepelek
Állj!...
Erik-Varj